Kategóriák
Film Közélet Történelem

A mahnovscsina tündöklése és bukása

Az ideológiailag és tudományosan jórészt Kropotkin herceg (!) által megalapozott Szovjet-oroszországi anarchizmust Nyesztor Mahno vezette sikerre, 1918-21 közt jórészt ők uralták a mai Zaporozsjét és környékét. A Fekete Gárda majd a Forradalmi Felkelő Hadsereg sikeresen harcolt a megszállok, majd a fehérek és a vörösök ellen.

A XX. század elején számos forradalmi, balos mozgalom bontogatta szárnyait az Orosz birodalomban, amelyek közül a bolsevikok lettek a befutók, a német titkosszolgálat segítségének, Lenin ideológiájának (főleg a béke és földosztás ígérete) Trockij szervezőkészségének és Dzserzsinszkij valamint Sztálin könyörtelenségének köszönhetően. Azonban mások is voltak a pályán, amiket a vörösök iktattak ki, a mensevikek még Magyarországon is ismertek, őket nevezhetjük szociáldemokratáknak, aztán a szociálforradalmárok (SZR) is, akik főleg a városokban, az értelmiségtől kaptak támogatást, s voltak az anarchisták, akik első sorban a falun, ezen belül is Délkelet-Ukrajnában voltak népszerűek, de a nagyvárosokban is voltak szervezeteik, mint például Moszkvában. A vezérük az ukrán szegényparaszti családból származó öntő munkás, Nyesztor Machno volt. aki a kapcsolatuk állása szerint a bolsevik sajtóban hol forradalmárként, hol banditaként szerepelt, a bukása után pedig szép csendben elnyelte az elhallgatás.

A tambovi felkelés – Tuhacsevszkij igazi arca

A forradalmi erjedés során 1917-ben az anarchizmus is táptalajra talált és terjedt az igazi néphatalmat (szovjet) megcélzó anarchizmus, amely a földek, gyárak kollektivizálását hirdette, de nem államszocialista alapon, mint a bolsevikok, hanem valódi szövetkezésként, ahol a dolgozók a tulajdonosok és övék a döntés, valamint a teljes jövedelem. Az állam csak adminisztrál, nem irányít. A mezőgazdaságban kommunákat hoztak létre utópista szocialista ideológiához hasonlóan közös munka, közös fogyasztás (nagy étkezdéket hoztak létre és együtt ebédeltek).

Breszt-Litovszk után jött az első törés, mivel a bolsevikok taktikai okokból tudomásul vették a nyugati határszél és Ukrajna megszállását, a vidéki anarchisták viszont az élelmiszer rekvirálás miatt szembe kerültek a német és osztrák-magyar katonákkal és szórványos partizánharcba kezdtek.

A központi hatalmak elvesztették a háborút és fokozatosan kivonultak. A hatalmi űrt Délkelet-Ukrajnában a gombamód szaporodó anarchista kommunák töltötték ki, s városokban is szervezkedtek, ami nem tetszett a bolsevikoknak és 1918-ban lerohanták a moszkvai anarchista központot, sokakat megöltek, másokat deportáltak (például Szoloviki gulágra)- ez váltotta ki az anarchista önvédelmi szervezet, a Fekete Gárda, majd a Nyeszor Mahno által megszervezett és vezetett Forradalmi Felkelő Hadsereg létrehozását.  Orosz területeken, a nagyvárosokban illegalitásba vonultak, Zaporozsjét és környékét viszont az anarchisták ellenőrizték. Központjuk Huljapolje (Guljapolje) városa lett.  A fekete zászló alatt harcoló anarchista csapatok a klasszikus partizán taktikát alkalmazva kisebb csoportokba szerveződve a nyílt összecsapás helyett az ellenség nyugtalanítására törekedtek, illetve csapdába csalására, gyors és kegyetlen leszámolás után elvonultak bázisaikra. Üss és fuss.

Az internacionalistákat propagáló magyar Bors című filmsorozat is érintette az anarchistákat, természetesen a rendszer elvárásainak megfelelően:

A vörösöket természetes szövetségesnek, de egyben veszélyes ellenfélnek is tartották. Eleinte semlegesek voltak. Aztán jött Gyenyikin és kitört a fekete-fehér háború. A relatíve jól felszerelt hadseregnek majd fél évébe telt mire ellenőrzésük alá tudták vonni az anarchista övezetet. Ezzel időt nyertek a vörösöknek. Mahno fél éves, 600 km-es visszavonulás után Umanynál  szorult helyzetében ellentámadást indított 1918. szeptember 26-én és megverte az üldöző fehéreket, 23 ágyút és 100 géppuskát zsákmányolt.

Gyenyikin bukott, a vörösök a lengyelek ellen fordultak, amiből az anarchisták kimaradtak, mondván nem érdekli őket a hódító háború csak az önvédelem, s tovább építették a mahnovscsinát, ami nem tetszett a kommunistáknak és folyamatossá vált a vörös-fekete összetűzés. A kommunisták a városokban folyamatosan felszámolták az anarchista szervezeteket, vidéken viszont nem boldogultak.

Pirossal a mahnovscsina törzsterülete

A lengyel háború után jött a Wrangel elleni háború és újra együtt harcoltak a vörösök és a feketék a fehérek ellen! Megállapodás alapján, alárendeltség helyett párhuzamosan létezett egymás mellett a két szervezet. Zaporozsjéból gyakorlatilag a feketék verték ki a fehéreket, de a Krímben is harcoltak. Közben számos raktárbázist alakítottak ki, felfegyverkeztek, harci tapasztalatot szereztek. Akár napokig képesek voltak nyeregben maradni és több száz kilométert megtenni. Az ideológiai béke hónapjaiban nyíltan szervezkedtek, könyveket, propaganda anyagokat nyomtattak, több száz agrár kommuna jött létre, ami erős konkurenciát jelentett a bolsevikoknak- s amint legyőzték Wrangelt újra Machno ellen fordultak. Elkezdték az anarchisták letartóztatását, szervezeteik felszámolását.

Igen ám, de egyék pofont kapták a másik után, amint behatoltak az anarchisták bázisterületére. Sőt, a fekete csapatok rendszeresen sikeres portyákat vezettek a vörös földekre! Sok paraszt titokban szimpatizált az anarchistákkal, illetve a vörös parasztkatonák folyamatosan dezertáltak.

Ekkor Dzserzsinszkij és a Cseka lépett színre. Egyrészt büntető csapatokkal (amelyek tömegével végezték ki az anarchistákat, a gyanús elemeket pedig internálták a gulágra), másrészt ügynökök tömegét telepítették az anarchista vidékre, akik feltérképezték az ellenség raktárait, falvakban, kisvárosokban lévő szervezőit. Erre azért volt szükség, mert a békés parasztokból éjjelre sokszor partizán lett, akik támadták a vörös helyőrségeket. Miután a bázist meggyengítették a hadsereg dolga volt a „bandák” felszámolása. Közbe a Cseka is érzékeny veszteségeket szenvedett.

Lenin: tejleves, sör, poligámia és vörös terror

A legénység ideológiai megfertőzése, dezertálás megakadályozására az orosz és ukrán csapatok mellé vezényeltek egy lett és egy kínai katonákból álló gyalog ezredet valamint egy internacionalista lovas ezredet (ezen utóbbi döntő többsége magyar volt) – mivel alig beszélek oroszul, így az agitátorok nem tudták a „fejüket megzavarni”. Az egész térséget átfésülő vörös csapatok az anarchista csoportokat végül a Dnyepernek szorították és a nagy részét felszámolták, Machno és néhány szerencsés hívük Románián keresztül nyugatra szökött. A tisztogatások során a Cseka mintegy 8000 főt kivégzett, sok ezer pedig börtönbe, a gulágra került.

Így sikerült győzniük, amely hivatalos dátuma 1921. augusztus 28., de valójában az elszórt partizánharc csak 1922-ben szűnt meg. A kommunisták ellen még éveken át hajtottak végre merényleteket a feketék.

Magyarok és ukránok a szovjetek ellen

**A közösségi média kiszámíthatatlan, ha tetszenek a cikkek, látogassa rendszeresen a https://hosting2168331.online.pro/public_html-ot,  ahol sok aktuális, érdekes témáról olvashat! Tallózzon bátran a cikkek közt!

Borítókép: armflot.ru

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük